Bakos Nóra vagyok, 3 gyermekes édesanya. 32 éves vagyok, a lányom 13, a fiúk 10 és 8 évesek. Első találkozásunk a dzsungi törpehörcsöggel 2010. Karácsonyán volt, amikor engedve Tamara lányom több hónapos kérlelésének, hazahoztam Pihét egy kisállatkereskedésből.

A gyerekek próbálkoztak már mindenféle állattal nálam, főleg a kutya kezdett elég sűrűn téma lenni. Úgy gondoltam, mivel én alkalmatlannak tartom magam egy kutya gondozására(egyszerűen nem szeretem), nem merek belevágni. Mi van, ha megunják? Ha neveletlen? Ha hidegben nincs kedvük kimenni, foglalkozni vele? Tudtam, hogy ezek mind rám maradnának.

Mérlegeltem. Egy höri 2 évig él, napi pár perc simogatást, egy kis zöldséget, tápot és heti egyszeri takarítást igényel.Ha minden kötél szakad, és Tamara megunja, erre talán még képes vagyok. Úgy gondoltam,tanulásnak,felmérni a felelősségérzetüket, ez a tökéletes házikedvenc.

Aztán eltelt fél év és én szinte nem is tudtam, hogy van állatunk. Mindent a gyerekek csináltak. Foglalkoztak vele, takarították. Tavasszal Viktor, a kicsi fiam is gondolta, hörit szeretne a szülinapjára. Gondoltam, ha eddig működött, talán ezután is fog... Hát, a gyerekek érdeklődése jelentősen megnőtt a hörik iránt. Próbálkoztunk az összeszoktatással. Pihét kislánynak adták el, sosem néztem igaz-e és, ha néztem volna, akkor sem hiszem, hogy észreveszem. Viktornak direkt egy kisfiút kértünk, hogy majd szerelembe esnek. Ő volt Cuki. Egy vadas kisfiú. A harmadik gyerkőcöm türelmes volt, ő arra várt, hogy a két höriből majd csak lesznek kicsik. De a verekedésen kívül más nem volt. Valahol feladtuk. De Cuki megmutatta nekünk, mi a legjobb egy höriben:-) Életvidám volt, szerethető, és szeretet sugárzott a szeméből. Ragaszkodó volt, a gazdájának bármit megengedett, eltűrt.

Aztán Karácsony előtt Cuki váratlanul itthagyott   minket. Szörnyű volt a tény, a hiánya. Akkor döntöttem, több höri kellene. Hogy osztódjon a figyelmünk, a szeretetünk. Mert akkor már én is szerettem őket nagyon. Aztán persze elfogyott a türelem és Karácsonyra mindenkinek höri kellett. Ekkor hoztam a Walhallából Szuszit. Az Anikóval való beszélgetés pedig eldöntötte a kérdést: belevágunk.

Jelenleg 5 hörivel és az első alommal botladoznk. Rengeteg kérdés, de Lévai Anikóra mindig számíthatok:-) Sokat köszönhetek neki.

És a gyerekeknek. Akik szó nélkül takarítanak,etetnek, de főleg simogatnak :-) És szeretik őket!